Kriszi Távmunkásnő blogjának régóta olvasója vagyok, mivel a mondott téma évek óta igencsak érdekel, személyesen és hm..társadalmi szinten is több problémára nyújthatna megoldást.  A felkérés, hogy 7 titkomat áruljam el a világhálónak, mégis váratlanul ért – bevallom előbb gondosan tanulmányoztam az előző írásokat, hátha valamiféle mintát látok bennük – de inkább a magam szerkezetét építem fel mégis, abban megegyezve  a többiekkel, hogy a hálószobatitkok  és mások számára esetleg kínos epizódok semmiképpen sem valóak ide.

Naszóval, íme egy kísérlet.

1. A kínos -  tizenéves koromban a könyvkiadás ritkán igazodott a valódi kereslethez. Ezért egy ponton úgy éreztem, ezt csak úgy tudom áthidalni, ha egy könyvtári könyvet, izé, „magamnál felejtek”. Ha jól emlékszem, Kurt Vonnegut Macskabölcsője volt az áldozat (vagy a Börleszk?). A sors iróniájaként ugyanez a könyvtár pár év múlva kiárusítást tartott. Mondanom sem kell, megvettem az összes Vonnegutot, immáron legálisan.
 

2. A pszichológiai  - tériszonyom és klausztrofóbiám van, mióta eszemet tudom. Utóbbi azzal is jár, hogy teljesen lesötétített szobában nem alszom szívesen, mivel idegen helyen felriadva esetleg hajlamos vagyok kissé lebontani a lakást éjjel. Nagynénémnek egy teljes láda muskátlija bánja, amit pánikban sikerült a fejemre rántanom.
 

3. A vicces – méghogy inkognitó. Ki tudja miféle megfontolásból, de minden szándékom nélkül az Index körülbelül két hónapig reklámozta az Indafotót a leányom karácsonyi fotójával, jópárszáz ismeretlen rajongót szerezve imígyen a dednek, a látogattottsági számok alapján. Bizonyítékképpen elraktam a címlap egy akkori példányát printscreen segítségével. Tipikus Andy Warhol-féle hírnév.Nem jó semmire, de örülsz neki.
 

4. A bulvár - Régen kórusban énekeltem. Ma autóban. Kizárólag ha egyedül vagyok benne.
 

5. Az ezoterikus - Gyerekkoromban parapszichológiai ténykedésekkel kísérleteztem. Néha túl jól sikerült, másodikban egy iskolatársammal hetekig sikerült elhitetnem, hogy belelátok az álmaiba, sőt irányítom azokat ha akarom. Hatodikos koromban, úttörőtáborban  pedig sikerült valakit úgy elhipnotizálni délután fél kettőkor, hogy este fél kilenckor ébredt. Nem idézem mit kaptam a tanároktól. Sajnos saját gyerekem esetében egyszer se vált be a dolog, vidoran ébredt két teljes évig éjjelente ötször, és minden paraaltatási kísérletre magasról tojt.
 

6. Tudomány és szakma – közgazdászként be kell vallanom, hogy egy szóra nem emlékszem a határhaszon-elméletből. Arra viszont igen, hogy a vonatkozó előadáson Orwell 1984 c. könyvének szamizdat kiadását olvastam a pad alatt. Nem buktam le. Fogalmam sincs, mivel mentem át a vizsgán.
 

7. Negatív önfényezés – gyerekkoromban nótórius elhagyó voltam – radír, toll, kardigán, teljes tornafelszerelés, lakáskulcs, fürdőruha, bármi, alfában se jöttem rá, hol láttam utoljára és mikor. Ma már „csak” rendetlen vagyok, és kizárólag ismerősöknél felejtek ott dolgokat – igaz, ott majdnem mindig.

Kinek adjam ezt tovább? Azt hiszem, ezen még nekem is gondolkodnom kell, a kiszemelt blogtulajdonosok vagy fiúk (így kevésbé valószínű, hogy reagálnak), vagy  lehetséges alanyként nem blogot vezetnek, hanem például kisvállalkozást. Ami késik nem múlik – csak győzzétek kivárni. Mint a Luca széke nyomán készülő családi napközis posztot.

Ja és még egy titok. Direkt Kriszi számára. Háromszor nyomtattam ki a MINŐK belépési nyilatkozatát. Háromszor hánytam el isten tudja hová (majd meglesz, egyszerre mind a három üres példány, tudom én azt). De ismét - ami késik, nem múlik. Akkor fogok igazán lebukni inkognitóilag.