Üdv mindenkinek!

Tizenhét éve dolgozom. Fiús területeken. Jó dolog, nem is értem más nőcik mért nem próbálták. Szeretnék erről a fura kispályáról néha hirt adni, hátha vannak mások, akivel csereberélhetnénk gondolatokat. Mondjuk nem tudom mennyi idő lesz rá. És fogja-e olvasni bárki, mert irni irnak itt sokan. Hé, hol a hosszú i, megfordult a zy!

És esetleg közéleti puffogás, de szigorúan valami konkrétum köré. Pártállásom nincs, véleményem néha van.

A mai cimről pedig. Némileg biztatásnak szánom harmincas kisgyerekes kortársaim számára.

Munkahelyet váltok. Magamtól. Kisgyerekes anyák figyelem - nem lehetetlen. Nem lehetetlen esetleg jobb feltételeket elérni. Nem vágnak ki mindenhonnan automatikusan miután meghallják hogy gyereked van. Sőt, igényeid. Sőt, a gyerekkel, meg a most divatos munka-magánélet egyensúllyal kapcsolatban is.

Viszont az nem árt, ha tudsz valamit. És ha ezt meggyőzően el is tudod adni. Sőt azt is, hogy te mit szeretnél.

Rengetegen szaladgálnak körülöttem, akik kitűnő képességekkel rendelkeznek. Sőt, kellemes személyiséggel, jó megjelenéssel és nem elhanyagolható tudással. És lapítanak mint a nyuszi. Esetleg egy olyan helyen ami már rég nem jó. De tudják és hiszik hogy ez nem lehet jobb. Ezt sulykolják beléjük a környezetükben, az újságban, a tévében meg tudom is én hol. Meg se próbálják, ha nincs mit veszteni akkor sem. Mert úgyse.

Hiszi a piszi.

Igen, vannak helyek ahol elküldenek gyerekkel. Ahol méltatlanul bánnak. Ahol diszkriminálnak. Ahol nem néznek embernek. Szóval könnyű innen beszélni, de csajok, fel a fejjel. Nem kell bevenni minden maszlagot. Sok helyen kell sokféle tudás, lehet hogy az egyik pont neked jó. Ahol elfogadnak a körülményeiddel együtt. Mert a munkaerőnek bizony ára van, keresni is pénzbe kerül (már új munkaerőt) és ha nem válik be, az kerül még igazán pénzbe! Az értelmesebbje, ahol a vállalat nem a kifizetetlen számlák tengerén hajózik, ezt egy idő után belátja. És ha tudsz értelmesen alkudni, akkor hasznod lehet a dologból.

És miért is lennél egyedül? Van a szomszédunkban egy idősebb hölgy, náluk (pénzintézet) sorozatban, húszasával küldik el gyes után a munkavállalókat. És nem akadt 2, 3 vagy öt aki összeáll és perel. Nem ilyen a kultúra, mit tudom én. De nem értem.

Nem nyerünk mindig, de ha meg se próbáljuk akkor nem is fogjuk.

Sajna nincs más út, hogy magunkat védjük meg. És meggyőzzük a másik oldalt hogy ezzel nekik is jobb lesz. Közösséget csinálni (ha alkalmi szövetséget is) sose volt ilyen könnyű. Például blogokkal. Wiwen. Újságban. Máshol.

Na megyek, most éppen fotót szerkeszteni. Leginkább a Körös vidékét, esetleg majd a Balaton-Felvidéket mutogatom.