Megígértem a porontyon, ráadásul másik kedves kommentelő már megírta, hogy van már rá létező modell - igaz nem olyan, mint amit én számolni szeretnék.

Amit szeretnék számolni: egy vagy több családi napközi olyan környezetben, ahol hiány van bölcsiből-oviból, de vannak a környéken olyan munkahelyek, amelyek felszívnának kisgyerekes anyákat, ha azok el bírnának a kölyöktől menni dolgozni. Mivel a piac a forprofit szolgáltatásokat előbb-utóbb megteremti, nem ezt számolom, mert nyilvánvalóan azért van ahol van mert van rá elegendő fizetőképes kereslet (akár kínkeservvel is, ha nincs más megoldás, vagy némi önkormányzati rásegítéssel, mint a példa szerint Budaörsön), ahol meg nincs, ott főleg ez utóbbi hiányzik.

Nem. Én olyan közösségi kezdeményezést matekolnék le (ha megoldhatatlan az egyenlet, az vagy azt bizonyítja hogy valahol elszámoltam magam, vagy hogy ez a modell nem életképes, majd várom a kritikát), ahol:

- a családok maguk kezdeményeznék a dolgot, esetleg önkormányzattal közösen akár (amiben most pl. Kőbánya tervezget)

- ahol a dolog nem nyereségérdekelt, hanem kielégít egy piaci alapon nem nagyon kielégíthető szükségletet, de:

- ahol a működtetés fenntartható, nem egy egyéves pályázatból nyerik a pénzt, majd a projekt végén elhal az egész

- ami ÁTLAGKERESETTEL IS MEGFIZETHETŐ (elgondolásom szerint ez kb. havonta 25 ezer Ft-nál, legfeljebb harmincnál húzódik, felette már csúszik át az egész forprofit modellbe és a legtöbben kiesnek, mert nem bírják megfizetni)

-ahol a körülmények eléggé vonzóak, hogy fennmaradjon a szolgáltatás, de nem a "minőségi plusz" élteti az egészet , mint különangol, különtorna, zenei fejlesztés mittomén - ez megint a forprofit szektor lenne - de belefér a plusz törődés, mondókázás, egyedi játékok meg a kis csoport varázsa

- ami tényleg "csak" családi napközi (max. 7 gyerek egy csoport, mert egy közösségi ovi költségtervéhez csak a jogszabályokat napokig kellene bújnom, ehhez nincs kapacitásom, és az építőipari, stb. költségeléshez se értek annyira)

-amit realisztikusan lehetne kipróbálni mondjuk egy közösségi infrastruktúra nélküli új lakópark vonzáskörzetében, egy még nagyjából életképes kisvárosban, de:

-nem a leghátrányosabbak számára nyújtana elsősorban megoldásst (bocsi, de ott még az állami ovi költségeit se bírják kifizetni, részben azért, mert ott munkahelyek sincsenek), ez ugyanis megint csak valami komplexebb program részeként nyújthatna bármilyen valós segítséget, én meg nem vagyok se családsegítő, se szociális munkás, tehát kevés az efféle tervezéshez a tudásom.

Szóval. Jön! Jön! Jön! Az alapok mindenképpen. Utána meg számoljunk együtt. Mindenképpen kreatívabb és hasznosabb elfoglaltság lenne, mint sorstársaink esetleges kifúrása a helyi bölcsőde várólistájáról.