HTML

Vakk! Macska! - ugatni még a macskának is szabad

Morfondírok - aki nem ismeri, az alapvicc a (mostanában állandóan eszembe jutó - vajh miért???) nyolcvanas évekből: Rendőr: "mit csinál maga ott??" Civil: "morfondírozok" Rendőr: "Na adja csak ide azonnal azt a morfondírt!"

Friss topikok

Linkblog

Féljé’ te, avagy pomogácsok nincsenek –reagálás Mihályi Péterre

2009.09.28. 22:41 Vakmacska



Aszonta a nemrég lezajlott Közgazdász Vándorgyűlésen állítólag Mihályi Péter (ismertető itt: http://www.fn.hu/makro/20090928/allamositsunk_vagy_megfelemlitsunk/  ) hogy a társadalom megfélemlítése az emberek biztonságérzetének csökkentése üdvös volna, mert akkor aztán lenne ám megtakarítás.

Frászparipát. Szerintem.

Először is, az emberek biztonságérzete – rövid, talán nem elég reprezentatív mintavételeim alapján – már most is a béka alatt van. Meg aztán a pánik és a nagy bizonytalanság, veszélyérzet is rossz tanácsadó, Mihályi talán nem olvasott elég történelem-vagy pszichológiakönyvet, netán Szabó Magdát. De elég a fél-háromnegyed évvel ezelőtti eseményekre gondolni. Valahogy elterjed, hogy X bank nem vigyáz a betétesek pénzére, csőd szélén táncol – a sok betétes meg megrohamozza  a bankot, láss csodát, a két napja még vígan és stabilan muzsikáló bank összecsuklik mint a bugylibicska. Vagy emlékezzünk a szocializmus víg napjaira – ha elterjedt, hogy ünnepekre (karácsony, húsvét, aug. 20) nem lesz elég kenyér és nem lesz nyitva semmi, akkor a jónép megrohanta a közértet, kilószám véve azt a kenyeret, aminek a jó fele négy napon belül a kukába került, viszont megvolt az azonnali eredmény – üresen tátongtak a boltok. A híreket terjesztő Kisfejű Nagyfejű Zordonbordonok meg röhögtek elégedetten a markukba.

Szabó Magda Szemlélők c. regényében is leírja, hogy amikor dúl a háború, amikor minden bizonytalan és pusztító, akkor bizony az azonnali örömöknek van értéke. Ha él még valaki, aki volt hadifogolytáborban, az is tudja. A kenyeret akkor is egyszerre kell megenni, ha már kipukkadsz, mert holnapra elveszik, ellopják, megrohad. Sok háborús regényben van egyféle haláltánc-  igyunk pajtás, mert holnapra jönnek az oroszok és szétlövik a hordót, szeretkezzünk mert holnap megyek a frontra, beugrom a nagybőgőbe. Persze volt aki elásta amije volt, eldugta a húst, a krumplit, a Lajos-aranyat. Aztán meg vagy tudta használni, vagy nem.

Természetesen nem ösztönzök senkit túlfogyasztásra, de úgy vélem, az ésszerűség, vagy a Föld véges erőforrásai (folytonos növekedésre ösztönző közgazdászok, erről hallottatok már?) sokkal jobb motiváció a beosztó, racionális, takarékos életmódra, mint a pomogácsokkal való riogatás. Ha elültetek egy fát, akkor bizony kell némi bizonyosság, hogy nem vágja ki valaki holnapután. És igenis, ahol minden uborkát ellopnak a kiskertből, abban a faluban három éven belül csak tavalyi gaz és szögesdrót lesz a kertekben. Meg aztán – ha nem hiszek a pénzem hosszabb távú értékében, akkor elszórom – plazmatévére, utazásra, borra, nőre. Ha nem hiszem, hogy megérem a nyugdíjkorhatárt vagy fizetnek nyugdíjat, akkor lehet hogy nem teszek félre, de egész biztosan el fogom sinkófálni a járulékfizetést ha bírom (egy stabil felosztó-kirovó rendszer amúgy normális korfával és tisztességes fizetési morállal rendelkező társadalmakban remek találmány, kiszűri a tőkepiacok és az egyéni kockázatok lutriját – sorok írója évekig dolgozott a szerencsejáték-iparban, sok megdöbbentő analógia van ám - és tartós felosztó-kirovó rendszerben minden pillanatban együtt sír és nevet ifjú és öreg, nem egymás ellen acsarkodik), ha nem bízom az egészségügyben akkor akár teljes tudatossággal ihatom le magam minden nap, ha nem bízom abban, hogy kifizetnek, akkor egy idő után már el sem kezdem a munkát, ha nem bízom embertársaimban és a környezetemben, akkor idős nagynénémhez hasonlóan egy romos ház hideg, piszkos sarkában kuporgok mogorván, elutasítva minden jószándékú segítséget, tanácsot, együttműködést. Mert hátha rámhozzák a pomogácsokat, ugye.

És ezzel már meg is nyerték a csatát a pomogácsok, pedig meg se jelentek, csak Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon csihatolt a hordón a fűrésszel. Jómagam a tiszta beszédre és az ésszerű cselekedetekre szavaznék, bár hozzáértők szerint ezzel általában nem lehet választást nyerni.

Figyeljetek emberek. Az élet kiszámíthatatlan, és minden földi jót el lehet veszíteni, önhibánkból és azon kívül egy pillanat alatt. Tegyél félre, oszd be, tervezz és kontrollálj, mert az neked jó. De pomogácsok nincsenek. A hamis biztonságérzetnél semmivel sem jobb a hamis bizonytalanság. És olvassatok HoaxKábelt meg hasonlókat, hogy miféle rémhírekkel szórakoztatnának minket embertársaink. Ha nem mennénk a bokor mögé, hogy megtaláljuk a fűrészt az üres hordóval.

Köszönet érte Lázár Ervinnek.

2 komment

Címkék: félelem péter közgazdász lázár ervin vándorgyűlés mihályi

A bejegyzés trackback címe:

https://vakmacska.blog.hu/api/trackback/id/tr21414322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ftk 2010.03.14. 17:24:23

Vakmacs, nem tudnád belinkelni a BE-tanulmányt ide is?
Meg egyébként is: posztot-posztot :)
(Jó-jó, tudom, ez nem az az idő...)

Vakmacska 2010.03.14. 21:33:44

A Budapest Intézet-félét, meg amit még balage barátom küldött mellé?

www.budapestinstitute.eu/uploads/BI_MEH_bolcsode_091109_FINAL.pdf

AMúgy már reagáltak szegények a saját oldalukon a sok megjelent marhaságra:

www.budapestinstitute.eu/index.php?page=11&lang=_hu&msg=57

és eztet a másikat ajánlotta még feldolgozásra, bevallom csak átfutottam:

econ.core.hu/file/download/szeminar/csaladpolitika.pdf

És hát áll három poszt a sorban, csak véglegesíteném már a nyavalyásokat, dehát esik szét a napom, babuka áldott jó gyerek, csak naponta összepisil-kakil 3 rend ruhát....
süti beállítások módosítása