Mintha valahol máshol kéne lakni, filózgatok ahogy araszolok a dugóban (utána kipróbálom a közösségi közlekedést is alternatívaként, sajnos komolyak a hiányosságok ott is...). Elég lenne egy kisebb város, ahol nincs dugó, el lehet érni a másik végébe 15 perc alatt és egyáltalán.
Akkor meg miért nem teszem? Ha leszámítom a szubjektív tényezőket, mint a család, barátok, rokonok hada itt székesfővárosunkban.
1. Munka. A számomra vonzó helyek rettenetes munkanélküli statisztikákat produkálnak nagy általánosságban. Egy ismerős hónapok óta panaszkodik, hogy képtelen munkát találni Szolnok környékén - hát, megnézem az állásportálokat, mondjuk a számomra alkalmas munkakörökben (ő nem ilyenekben keresgél, de ez most nem lényeg): hát igen, 85% Budapest, 5% ennek környéke (Törökbálint, Budaörs, Bicske), 5% nagyvárosok (Debrecen, Győr, Székesfehérvár, Szeged), 5% meg....hát az összes többi. De abból is inkább Zalaegerszeg, Nyíregyháza, meg afféle megyét lefedő ilyen-olyan tanácsadói, üzletkötői dolgok.
2. Tranzakciós költségek. Megy a nyarvogás, hogy nem mobil a magyar. Próbáltak már a nyarvogók eladni és venni lakást, majd a különbözetet leadózni-illetékezni, teherautót, bútorcserét fizetni? Akkor a régiók közti ingatlanár-különbségeket még nem számoltam, megteszik azt naponta mások.
3. Iskoláztatás. Még nem tartunk ott, de....az általam szépnek talált kisvárosokban tán el lehet jutni jó esetben a középiskoláig, a romantikus kistelepülések többségén addig se, de elég elmenni Törökbálintra, Budaörsre vagy a divatos lakóparkok környékére, hogy az ember óvodahiányba fusson. Iskolabusz, kollégium, mikor itt lakunk épp a minden közepén? Háát, van aki felvállalja. Én egyelőre tovább araszolok - emiatt is - a dugóban.
4. Idősgondozás. Nem, még nem öregedtünk meg. De ha a körülöttünk lévő idős családtagokat a 30, 40 vagy istentudjahová, hány km-re telepített kórházakba-rendelőkbe kéne hordani, akkor ugyanúgy meglenne a napi ennyi-annyi km, mint most munkába, ide-oda menet. És, azt tudja jól mindenki, isten mentse azt, akinek nincsen "fuvaros" meg "ebédszállító" családtagja, aki vállalja ezeket a feladatokat.
Tehát maradunk. szentségelünk naponta a közlekedésben, ábrándozunk a nagyobb arányú távmunkáról, megfizethetó távvásárlásról, amikor nagyjából az jön amit rendeltünk, valamiféle esélyegyenlőségről akkor is, ha idősebb éveink egy részét legalább valami kellemes Balaton-felvidéki présház tájékán vagy a Körös partján képzelnénk el inkább. Erre igazából nem látok VALÓDI fejlesztési terveket, csak kb. 20-30%-os hatékonysággal elszórt hazai és EU-s pénzeket, elfüstölt álmokat.Eleget jártam Nagy-Britanniában ahhoz, hogy tudjam, nem lenne ezt ennyire muszáj így csinálni, bár nekik segített a történelem, és így is az angolok a kontinens legnagyobb ingázói. Van valakinek ötlete arra, hogy hogy kéne normalizálni a vízfejet?
Mert ha még tíz évig így meg ígyebbül közlekedem naponta, hát garantáltan megbolondulok.
