Anyák húzzatok dolgozni – vagy mégse? Mit mondanának a számok?
Közkívánatra, a számok, amennyit egy este össze lehet hozni belőle. Igaz hogy közben a posztíró az Indexen bevallotta, hogy kommentelést és kattingatást szeretett volna egy uncsi hétfő reggelen, de a téma megér ennél többet is, és bizony a hozzászólásokból kiderült, hogy azért sokan filózgatnak valamilyen szinten ezen.
Makró
Ma kishazánkban évente születi 97000 gyerek, pluszmínusz néhány ezer, a számok a KSH szerint viszonylag konstansok, és ha jól látom a meredek zuhanás valahol 1990 után kezdődött, jó, ne magyarázzunk bele semmit, mert nincs elég adatunk.
A GYES-GYED rendszer elvileg 3 évig jár. Tehát az 3x97 ezer. Ennyi lehet maximálisan egy évben a rendszerben. Ebből ugyan sajnos levonandó lenne az az ezrenként 6 gyerek, aki 1 éves kora előtt meghal, de mégse vonom le, mert létezik az úgynevezett méltányossági gyes, nem a súlyos fogyatékost nevelő, az más kategória, hanem amikor olyasmi történik, amit nem a szülő, az intézményrendszer nem kezel megfelelően. Cukorbeteg, asztmás, lisztérzékeny, vérzékeny gyerekek szülei mesélhetnének, milyen jó, amikor az ötödik ovi, bölcsi is kipenderíti a sarjat, mert nem értenek hozzá, nem vállalják a kockázatot. A szülő a sokadik elutasítás után nem mindig akar hős lenni, és nem mindig lehetséges a már jól bevált, ilyen esetekre felkészült intézményig eljutni, na ők kapják a méltányossági gyest. Marad a 3x97 ezer alapnak.
Mit lehet ebből spórolni az anyák munkába állításával? Kiesik 97 ezer, az egy éven aluliak, remélem egy járni-beszélni-egyedül enni nem tudó pelenkásra senki se mondja, hogy jót tenne neki a közösség (némi adalék a Mikró alatt). Marad 2x97000. Csak gyessel alsóhangon (kb. 28 ezer havonta) ez évente és fejenként 336 ezer. (és némi rejtett pluszkiadás, hogy ezeknek legyen egészség-és nyugdíjbiztosításuk). 97 ezerrel felszorozva ez 32592000000, 32592 millió. Na. 592 millió az pl. a magyar lóversenysport éves vesztesége, a többi mondjuk eloszlik a MÁV, a BKV, esetleg Posta és egyéb pénznyelők veszteségeire. (Ön melyikre költene, ha választhatna?) Háromszor ennyi már keményebb, 97776 milka. Ha mindenki otthon marad 3 évig, és mindenki GYES-t kap csak. De.
A 2x97 ezerből max. 97 ezer lenne jogosult a GYED-re is (két éves korig jár, ugye), ami egy biztosítási jogviszony alapján jár, max. bruttó 80e körül, de rávetítve a 8% munkanélküliséget meg a vállalkozókat, kiszámoljuk hogy optimista becslés esetén se kaphatnak 70%-nál többen gyedet, sőt, még ennyien sem, mert épp azok mennek vissza a gyerek 1 éves kora után dolgozni, akiknek van efféle biztosítási jogviszonyuk, magyarul munkahelyük, bejelentve. A GYED meg a TGYÁS pedig, figyelem, nem segély, hanem pont olyan, mint a táppénz, csak nem a munkáltatóra varrják az első 15 napot. Ha dolgoztál van, ha nem, akkor nincs.
Ennyi fizetnivaló persze sosincs állam bácsinak GYES-ből, mert azért valakik feltöltik a bölcsiket, mit is írtak, az igények 8%-a jelenleg a kínálat? Meg mondjuk még ugyanennyi megy magánbölcsibe, bébiszitterhez, ott se kell gyest fizetni. Nagyszülő az eszesebbeknél nem spórolja meg a GYES-t az államnak, mert azt ő is kérheti. Csakhogy. Nemrég egy bölcsiférőhely évi költségét 1 millió körülre saccolták, én ezt soknak találtam (magánbölcsi mondjuk havi 70-80 ezer, évi szintén egymilla, nyereséggel, hát a fene tudja.) Mindegy, számoljunk ezzel – 336 ezerből vállalja a nagyi egy évre, és 1 milláért az intézmény, na melyik a jobb buli, főleg ha mindkettőt az állam állja?
Továbbá. Anya visszamegy dolgozni. Ha havi 140 bruttót keres, akkor ez havi 90 ezer befizetés az államnak havonta, adó-járulék formájában, azért választottam ezt a számot, mert így leátlagolom a főkönyvelőt, a HR igazgató asszonyt, a részmunkaidős takarítót és a minimálbéres Erzsikét a varrodában. Az adó-járulék éves szinten kifizeti a – na mit is? A bölcsis férőhely éves költségét. Igaz hogy anya vállalata még csurrant-cseppent ezt-azt társasági adó, mifene formájában állambácsinak, de nem mindig – a munkáltató lehet adómentes multi, tartozásokkal tűzdelt csődtömeg, esetleg állami közintézmény, ugyanis ez utóbbi kevésbé kap frászt a kisgyermekes munkaerőtől. Ezen kategóriák esetében ugyanis bölcsiköltség marad, bevétel viszont legfeljebb úgy, hogy állambácsi egyik zsebéből átrakja a másikba.
Ja és marad ugye a nyomorú 8% munkanélküli (ha a gyerekes anyák közt is akkora csak a munkanélküliség, mint általában – ez persze nem igaz) – ők ha nem gyest, akkor munkanélküli és/vagy szociális segélyt kapnak. Adtunk a szarnak egy pofont, igaz, esetükben a bölcsi megspórolható.
Továbbá. GYES-t az állam ad központilag, bölcsit és szoc. segélyt az önkormányzatnak kéne, de a kisebb helyek többsége jelenleg is adósságokban fuldoklik, és a hatékonysága a béka alatt. A megspórolt GYES-t ha nekik odaadják, abból még családi napközi se lesz.
Mikró
Akkor anya elindult dolgozni, ugye, bruttó 140 ezerért. A ded a dadus szóhasználata alapján tanul meg beszélni, ha egyéves korában „közösségbe kerül”, beh nagy öröm ez. Lehet fizetni az ebédet, igaz, hogy a büdös kölök pár hónapja még csak anyatejet és rizspapit kapott. A nettó 90 ruppóból mindenesetre rögtön ugrik 10 ezer körül közlekedésre (leszámítva a kétuccával arrébb dolgozó mázlistát meg a biciklis sportanyát), marad 80, ebből 6 ezret intézményi étkezésre lehet költeni, na jó, anyának mondjuk jár némi ebédjegy fájdalomdíjul. Marad 74 ezer. Kell venni ruhát a melóhelyre, bölcsibe ezt-azt bevinni még, ez megint egy tízes, de inkább több. Marad 60 ezer. Néhány ki nem fizetett túlóra, apának is, ugrott 3 ezer a szomszéd Krisztinek, hogy vigye már haza a mi kölkünket is, ő otthon van gyesen. 57 ezer. Elfogyott az ebédjegy, de enni valamit mégis kell – 55 ezer. Plusz 27 ezer Ft-ért már ki is köpted a tüdődet, de mégse annyi ….. végülis csak 7 ezret költöttél felsőlégúti nyavalyák kezelésére amit a bölcsiben szedett össze, meg még kettőt vitaminra, és milyen jó, hogy Juci ingyen befejezte a táblázatot helyetted, amikor muszáj volt otthon maradni.
A kétéves kor, az már tényleg nem akkora macera, a bölcsibe járás akár jól is elsülhet. De ha nincs szerencsénk, még az ovi se. Én 15 hónap után mentem dolgozni, a lányom a nagyanyjával nem hisztizett reggelente, de oviba menéskor hónapokig, pedig az ovi jó, a csoport jó, és tényleg sokat fejlődött. De ha nem lenne nagyanyja, nem tudom ki hozná el időben bizonyos napokon, A betegségek irtózatos sokat kiszednek a családi kasszából, és bizony a legtöbb gyerek nem ússza meg enélkül a „közösséget”. Nem tudom, a beszélni épp csak tanulni kezdő másfél éves hogy érteti meg magát egy csoportban, ha fáj valamije? Amikor néha még itthon sem sikerül? És mekkora kiesés munkáltatónak-munkavállalónak a beteg gyerek, a stressz, a kapkodva végzett munka? Hány pályakezdő nem kap esélyt, aki jól helyettesíthetett volna hosszabb-rövidebb ideig a gyeses évek alatt?
Továbbá. Még a kétévesek is ritkán játszanak egymással a nagyobbacskákhoz hasonló módon, inkább egymás mellett játszanak. A Népszabadság egy korábbi cikke szintén kutatásra hivatkozott a másfél éves kori „közösségre érettségről”, a kutatók valószínűleg Ringató-foglalkozásokat és hasonlóakat láttak, ahol 1-2 évesek csoportja boldogan sikongatott és élvezte a programot. Naná, anyával vagy apával együtt, egy-két órára, egyszerre nem többen mint 5-7 gyerek. Sok kisgyerek viszont utálja a tömeget, és ez bizony sokszor az indokolatlan félelmek korszaka is.
Néhány gondolat zárásnak
Valószínűleg igaz, hogy:
- Sok év folyamatos gyes (4-5 év) után nehezebb elhelyezkedni. De. Környezetemben számos példa bizonyítja, hogy nem lehetetlen, elsősorban azok vannak reménytelen helyzetben, akik fogyatékos gyereket nevelnek, vagy gyerek nélkül is hátrányos helyzetűek. Vagy apa lelépett, segítség meg nincs.
- Néhány óra nagyobb társaságban, közösségben pozitív hatású lehet. De. A magyar munkahelyek legtöbbje 8(+) órás állást kínál, ehhez jöhet még napi két óra utazás, fürdetésre elég hazaérni? Sajnos nem.
- A magyar államháztartás sokat költ szociális kiadásokra. De. Nem az évi max. 97 ezer élveszületésre jutó havi 28 ezer/fő tornássza fel a számot.
És az is egészen biztos, hogy a társadalom hasznos polgárának első éveit kiszolgáló anya értéket teremt. Magának, másoknak. Ezt el nem ismerni -–nem a 28 ezerrel, vagy bármennyivel –súlyos hiba.
És még valami. Néhány szolgáltatás nem váltható pénzre, és néha nem vagyunk helyettesíthetőek. Nem lehet a csecsemő pelenkájába húszezrest dugni, hogy letudtuk a dolgot. Aki mégis így gondolja, remélem öreg és tehetetlen korában hasonló kiszolgálásban részesül majd. Őt fogják a meg nem született gyermekek ellátni. Mert bár gyereket szülni elsősorban nem pénzkérdés, valakinek-valakiknek előbb utóbb pénzbe kerül, az is, ha nem születnek meg.
Aki további számokat szeretne, ajánlom a Magyar Narancs és az Ingyenebéd oldalain Muraközy Balázs cikeit az államháztartásról, és az egyik korábbi Mancsból az Aprónép aprópénze c. írást is.
Hála és köszönet a KSH-nak és a Figyelőnetnek, valamint az Indexnek az összevadászott számokért (főleg ott találtam őket), és az Oriensnek a gondolatébresztésért.